Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tenne egy szülő, ha a...

Mit tenne egy szülő, ha a gyereke mentálisan beteg lenne, és erős nyugtatókat is kellene szednie emiatt, annyira vészes a helyzet?

Figyelt kérdés

Engem súlyos depresszióval és anorexiával kezelnek a pszichiátrián. Kíváncsi vagyok, más szülők hogyan állnak hozzá ehhez a témához.

Mit tennétek, ha a lányotok hasonló gondokkal küzdene?

Haragudnátok rá, csalódnátok benne, sajnálnátok, esetleg magatokat okolnátok? Mennyire lenne nehéz elfogadni?

Hogyan próbálnátok támogatni?

Van esetleg valakinek hasonló tapasztalata a gyerekével bármilyen mentális betegséggel kapcsolatban?



2020. jún. 10. 01:32
 1/7 anonim ***** válasza:
82%
Nekem szülőm volt pszichés beteg. Teljesen szétesett idegileg a család miatta, ideg-összeroppanást, pánikbetegséget kaptunk, depressziósok lettünk. Nem tudtuk koordinálni az életünk vezetését az összeroppanás miatt. El is szegényedtünk, mert idegösszeomlással nem lehet az ember életét gazdaságilag irányítani.
2020. jún. 10. 01:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
87%
Egyébként senkit sem okoltunk, sem a beteget, se magunkat, sem mást. Olyan volt, mint egy természeti csapás, de aminek nincs vége. Folyamatos földrengés, vulkánkitörések, árvizek meg időnként sárlavina. Elátkozottak lettünk.
2020. jún. 10. 01:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
90%
Annyit mondhatok: senki nem hibás. Külső körülmények, alapszemélyiség, félreértelmezések, eltévelyedés, olyan de olyan sok összetevőből áll egy ilyen dolog, hogy képtelenség "főbűnöst" találni. Nekem a bátyám volt ugyan ilyen, és eléggé megnehezítette ezzel a szüleim dolgát. Szerencsére sokat javult már azóta. Nekem is voltak mélypontjaim, de ki tudtam jönni belőlük. Tapasztalatból mondom: az agresszió nem volt megoldás a szituációra. Bármennyire is úgy érzi az ember, hogy igaza van, aki beteg, annak nem lehet az igazságot a fejébe verni, pláne nem erőszakkal. Támogatni csak megértéssel szabad. Lehet, hogy a viselkedése miatt olyankor senki nem szereti az ilyen embereket, legalább a szülei szeressék mindig. Bármennyire is azt hiszi a gyerek, a szülő, hogy ebben a szituációban már semmit nem ér a szeretet, meg hogy nem kölcsönös, az akkor is ott van még mint végső kötelék. Ha gyógyszerekkel rendben van, akkor élnie kell a gyógyszerekkel. Ez van. Nem azt mondom hogy ez tökéletesen rendben van így, de ha az ember csak ostorozza magát, vagy a másikat, attól nem lesz jobb senkinek. Most ez van, az élet ezt hozta. Még mindig lehetne sokkal rosszabb. Például megvakulni, vagy elveszteni 1-2 végtagot. Az ember ne azt nézze, mit veszített, hanem azt, hogy még mi az ami megvan. Ez pedig nem egy végleges szituáció, ebből bármikor ki lehet jönni, egy csonkulásból mondjuk már nem nagyon lehetne. Egyetlen dolgot azért tehet az ember minden próbálkozásán túl: meditáljon sokat. Minden este szánj rá 10 percet elalvás előtt egy meditációra. Egyrészt a saját lelki nyugalmadat próbáld megtalálni, másrészt gondolatban segíts a lányodnak. Képzeld el minden nap, hogy megjavul, képzeld el a lehetséges utat, hogy hogyan válik egészségessé, képzeld el, hogy te hogyan segítesz neki, és minden nap mond el magadban félhangosan, hogy "holnap jobban lesz, minden nappal jobban lesz." Lehet hogy placebo, lehet hogy belemagyarázás, de nekem ez a módszer akkor is mindig bejött. Néha úgy érzem, mintha léteznének olyan erők, amik képesek segíteni, ha őszintén bízunk benne.
2020. jún. 10. 02:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
43%

Én sajnálnám és elmondanám neki, hogy rosszul látja magát a tükörben

A megfelelő testsúlyt mindig a magassághoz kell igazitani

Az, hogy az ideális testsúlyod mennyi lenne azt az orvostól kell megkérdezni

Tehát mindig a mérleget nézd mert az mutatja a valóságot nem pedig az a rossz önkép amit a tükörben tévesen látsz

2020. jún. 10. 05:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
62%
Csak ez soha nem fog működni egy anorexiásnál, utolsó.
2020. jún. 10. 07:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
92%

Szia! Én is küzdöttem mindkét betegséggel, illetve a depresszió, szorongás egy enyhébb változata megmaradt (a súlyom már normális).

Nálunk speciális a családi helyzet. Kamaszkorom óta édesapám nevel, anyukám súlyos alkoholista lett, de a családom már jóval előtte szétszakadt.

A betegségem alatt úgy éreztem, hogy édesapám saját magát és anyámat okolja, nagymamám édesanyámat, én pedig saját magamat. És rengeteget éreztem bűntudatot amiatt, hogy egy eleve szar helyzetre még én is rápakolom a saját "hülyeségemet". Mindenesetre nehéz időszak volt, és megsínylette a kapcsolatunk apukámmal és mamámmal is. Kicsit elveszítettük egymásban a bizalmat, és azóta már nem tudunk olyan őszintén és nyiltan beszélgetni, szeretetet kimutatni egymás felé, mint előtte. De lehet, ebben az is közrejátszik, hogy már felnőttem. Amúgy támogatnak mindenben most is mind anyagilag, mind érzelmileg, csak a kapcsolat mélysége az ami elveszett, és ezt sajnálom, de senkit nem okolok érte.

2020. jún. 10. 08:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
100%

Félnék, félteném.

De miért lenne csalódás, hogy beteg?

A pszichés problémák ugyanúgy betegségék, mint az influenza.

Magamra haragudnék, hogy nem vettem észre.

Es támogatnám amiben tudom.

2020. júl. 9. 10:13
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!