Mit értenek az emberek rohanó világ alatt? Miért gond, hogy nem mosolygunk spontán magunkban az utcán?

A rohanó életben nagyobb stressz éri az embereket, és így könnyebben lehet őket irányítani, ami azért szükséges, mert egyre többen leszünk, egyre kisebb helyen. Most mindegy, hogy ez egy önmagát alakító folyamat e, vagy direkt indukálja valaki/valakik. Egyébként a rohanó élet inkább azt jelenti, hogy sokkal több információ ér minket, mint eddig a történelem során bármikor.

Az emberek nagy része azért nem mosolyog az utcán, mert folyton az jár a fejükben, hogy mit kéne még elintézni, mi az amitől félnek stb. De van olyan is, aki egyszerűen nem tud idegenekre mosolyogni. Nem baj, engem nem zavar.

Én is szeretek egyedül lenni, viszont egy ideje, ha eszembe jut valami az utcán, vagy a villamoson akkor mosolyognom kell, és nem tudom visszafogni. Az emberek amúgy ilyenkor inkább néznek hülyének, mint hogy örüljenek annak, hogy valaki végre mosolyog. Most már direkt csinálom, mert az érdekel, hogy az emberek hogyan reagálnak rá. Persze van, aki viszonozza, de a legtöbben inkább furán néznek.

"A mai rohanó/erőszakos/önző/... világban" - ilyen beszólásokat, és bármilyen hasonló általánosítást a "mai világról", maximum egy olyan, legalább 90 éves, ma is aktív (!), szellemileg friss (!) embertől fogadnék el, aki mondjuk végigdolgozta az előző századot, harcolt háborúban, megélt különböző rendszereket stb ÉS a most zajló folyamatoknak is tudatában van. Ilyen ember alig van, és általában ugye nem ők osztják az észt ilyen témában. Hanem mai 20-30, de ha a gyakorin szétnézel, 10-en évesek! Vicces! De inkább elképesztő! Egyszer megkérdeztem egy ismerősömet, mire gondol mikor azt mondja hogy "manapság nem figyelnek egymásra az emberek" - miért, 100 éve jobban figyeltek? Ott voltál? Erre csak hebegett, habogott, azt mondta jó, nem akkor, hanem mondjuk 10 éve. 10 éve mindketten középiskolások voltunk, no comment, mondtam erre.

(De azért ha a felgyorsult világgal kapcsolatos gondolatmenetet nézzük, van valóságalapja. Én irigylem is a régi parasztokat (mondjuk őseimet, nem rossz módú, egyszerű de tartalmas életet élt emberekről van szó), az ő életük jobban illeszkedett az ember természetes ritmusához is: tavasztól őszig kemény kint munka, vásározás, télen viszont nagyrészt phenés, beszélgetés, könnyebb, benti munkák, amikor volt idő kulturálódni, egymással beszélni stb. És irodában sem kellett ülniük, amiről tudjuk hogy a legegészségtelenebb elfoglaltságok egyike. Gyalog jártak, friss levegőt szívtak, nem ettek tartósítószereket.

De ez csak a dolgok egyik szelete, és általában nem erre gondolnak a fráziskkal dobálózók. Főleg akkor, mikor a nagy bölcselkedés közben beülnek a kocsijukba és elmennek bevásárolni a lidl-be mindenféle szemetet :D )

Utcán való mosolygás: én is így gondoltam, míg nem kezdtem el jobban figyelni az arcokat/kezdtem játszani ezzel. Rengetegen csak maguk elé néznek, kerülik a szemkontaktust. Ehhez csak hozzáadódik a rengeteg savanyú pofa. Aztán a szúrós tekintetek. A ráncolt homlokok. Brr. Nemcsak nagyvérosban, ez hülyeség, Budapest egyes részein láthatóan jobb állapotban van a legtöbb ember mint a vidék egyes részein. Nem azt mondom én se, hogy mindeninek orrba-szájba kéne vigyorogni, de néha ijesztő ha az ember kimegy az utcára.

És akkor még a boltokban, hivatalokban uralkodó hangulatról nem is beszéltünk... ahonnan én jövök, pláne.

Ahogy én gondolom te ilyen húsz év körül emberke lehetsz. Ez igazából nem baj, csak annyit mondok, hogy nem a mosolygás a lényeg, de valakinek ezzel fel tudod dobni a napját. Például ahol én dolgozok cég, itt valamikor kötelező volt a mosolygás, ma már nem az.

Ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy teljesen más ám egy nagyvárosból nézni az életet, mint egy kisebből, mert az emberek mást látnak. Az egyedüllét is fontos, de ha olyan helyen élsz akkor ritkán adatik meg.

Én nem vagyok elég bölcs, hogy a rohanó világról beszéljek, meg nem is éltem még annyit, de talán Popper Péter véleménye megfelel neked: http://www.youtube.com/watch?v=iXBrCAhFGLI

Amúgy ez a gépre várni tényleg érdekes, mert régen még én is papíron leveleztem és heteket vártam válaszra. Ma meg az emailre alig tudok várni napokat. Én ilyen apró dolgokban érzem a gyorsulást és nem igazán tetszik. Bár én szeretek még órákat sétálni, mint régen.

Tudom mire gondolsz, de nem értem, mert nekem úgy tűnik neked a gépekkel van bajod és ezt kivetíted. Mármint egész nap stresszelni, hogy másnap megjön-e a leveled a postán, vagy pár percig tenni ezt, míg a gép tölt... hát én a párc percet választanám. Amúgy pedig mindkettő külső körülmény miatti várokazás, szóval egyre megy szerintem. (Oké, embere válogatja, hogy ki mi miatt stresszel, tudom.)

"Tehetetlenül várakozol." - A postásra is így várok, a vetés érésére is, a zh javítására is és még sorolhatnám. Mind rajtam kívűlálló okok miatti várakozás. Csak a várakozási idő egyre kevesebb és mégis gyorsítani akarunk rajta. Persze van kivétel, tudom. És nyafogni is mindig lehet, ami nagyon unalmas szerintem is, de attól még gyorsabb a világ, mert gyorsabban történnek a dolgok. De ha tényleg érdekel a téma és nyitott vagy, akkor ott a videó. Olyan ember beszél rajta, aki sokat utazott, tapasztalt és saját foglalkozását is kritizálja, ha kell.

A várokozás régen is megvolt szerintem. Mármint gyerekként sokat jártam nagymamámmal hajnalban a piacra és ott mindig nagy sorok voltak. Régebben pedig, amikor 15 napos vásárok voltak a nagyobb városokban és évente 7-szer, akkor még nagyobb várakozás lehetett.

A gyaloglás nálam alap. Egyetemre 40-50 perc gyaloglás szerintem jobb, mint 20 perc tömegnyomor, zsivaly stb.

Érdekes lenne részletesebben megbeszélni ezt. Érdekelnek a miértjeid.

Csak hogy egy kicsit mélyebbre ássak, az, hogy megy valaki az utcán és nem vigyorog, az nem jelent semmit. Ellenben, amikor mondjuk bent vagy a boltban, és nézed, hogyan kommunikálnak a pénztárossal, sokszor nem is köszönnek, a földet bámulják, kapkodva pakolnak, majd fülüket farkukat behúzva, amint lehet elkotródnak, ez az én észrevételem szerint úgy 10-ből 8 embernél így van.

Na, ilyenkor van az, amikor kontaktusba kerülnek, és ugyanúgy savanyú képpel néznek a semmibe. Ez már gond.

Annak aki csinálja, és annak is aki szembekapja az ilyen embert, mert az ő kedvét is elrontja.

Ezért, én lehetőleg, ha mást nem is, de a minimális tiszteletet megadom mindenkinek, a többi meg attól függ, ő hogy folytatja.

Csak egyet nem értek....miért háborodtatok fel ezen annyira?

Köszi a részletes magyarázatot, így már értelek. Mondjuk én ugyanolyan nyugodt vagyok mindkét várakozást tekintve, kivétel amikor a gép maga hirtelen belassul. Mármint ami várható lassúsága a gépnek, a rendszernek azzal nincs bajom, csak a spontán lassulással. :)

A mosolygásról csak annyit, hogy én speciel nem szoktam csak úgy, boltban persze próbálok kedves arcot vágni, de az utcán inkább szemkontaktust keresek. Bár nehéz találni. :D