Szerinted miért nem maradnak meg melletted az emberek?

"Nekem mániám a haladás, fejlődés, folyton csinálok valamit, vagy van valami tervem. "

Ez nagyon tetszik, én is ilyen vagyok. Végre valaki hasonló. :) Barátkoznék veled. Remélem nem több 100 km-re lakunk.

Szerintem az emberek többsége elsődlegesen nem haladni és tervezni szeret, hanem szórakozni. És, ha te ebben kevéssé hasonlítsz rájuk, plusz inkább a tevékenységeid foglalkoztatnak könnyen a háttérbe kerülsz. Nálam ez szokott lenni.

En mar nem beszelek senkivel mert eszrevettem, hogy szerintem latszik valami rajtam valami sotet, sotet a humorom is iszonyu kevesen ertik max a ki megszokta (csaladtagok, abbol is 2), ez az egyik a masik, hogy ha beszelgetni akarok akkor le vagyok szarva mert jon egy harmadik aki szimpatikusabb, mert tudom hogy le fog az illeto szarni, mert olyan vagyok mint a csotany akit leutek mert undorito. Valami sugarzik belolem azt eszrevettem, a kerdeseimen amik nagyon a lelkukbe szurnak, eletrol, ilyen filozofikus, azt meg ki a f*sz szereti ugye. Mindenki a telefonokrol meg a munkarol szeretne beszelni, meg hogy kit dugna meg meg hogy megdugta xy-t meg mikor talizhatnak/mehet a buli. En meg nem vagyok bulis, nem iszom alkoholt, nem szeretek kimenni, tehat pont az ellentet. Lehet ezekert. Legtobb ember un. extrovertalt, en teljesen introvertalt vagyok. Ha beszelgetni akarok akkor ilyen ahogy ok is erzik rajtam, hogy "nem normalis", en is erzem, hogy "ez nem tetszik neki es hamis mosolyt vag nekem kozben total leszar". Oszinten en mar belefaradtam ebbe, mar csak otthon vagyok, nagyon nincs kedvem beszelni, 0 haver 0 barat baratno meg a -1. De mar az sem kell, mert ... minek?

remelem ebbol is erzitek mar, hogy valami nem oke.

Egészen hasonló a helyzet velem is.

Eddig azt vettem észre, hogy azért dobbantanak mellőlem az emberek, mert vagy megunnak és/vagy érdekesebb embert találnak, onnantól pedig teljesen elfeledkeznek még a létezésemről is. Vagy pedig az ő életükben változott valami (általában esküvő, gyerekszületés), aztán kollektíven kezdték a barátaik nagyját hanyagolni.

Még közelebb vagyok a 20-hoz, mint 30-hoz, de minden túlzás nélkül minden 3. vagy 4. korombeli vagy házas már, vagy legalább a kezét megkérték, és/vagy baba is van már. Amivel önmagában nincsen gond, hanem azzal, hogy onnantól kezdve minden témát a férjére, jegyesére, gyerekére terel, a régi témáink, dinamikánk pedig rég nincs meg.

Olyan miatt is vesztettem el barátot, mert megváltoztam, vagy pedig mindketten. Régen nagyon csendes, visszahúzódó voltam, ami az évek alatt sokat változott, jó irányba, és mivel előtte hasonló tulajdonságú barátaim voltak, nem mindenki nézte ezt jó szemmel.