Mikor megkérdezitek egy nőtől/férfitól, hogy "Mit teszel te egy kapcsolatba?" milyen dolgokra gondoltok (felsorolnátok ilyeneket?)?

Hűség, megbízhatóság, hogy "ha baj van, akkor IS ott van veled" tehát nem csak a jóban van veled, hanem a rosszban is/rossz napjaidon is.

Lehet rá számítani, megbízni benne.

Nők gondolhatnak még anyagiakra is, férfiak kevésbé. Férfiak inkább az anyai törődésre pl. vacsora, meleg étel várja otthon, ha beteg ápolja stb.

Nyilván ez az adott ember szellemi-kultúrális színvonalától erősen függő válasz :) és nagyon egyéni is, talán azt is meg merem kockáztatni, hogy akár életkor-függő is lehet. (40 feletti nőként válaszolok neked, egy 20 éves fiatal férfi teljesen mást fog…)

Bármit válaszolok én itt, az semmiképp nem alkalmazható másnál, de még nekem sem feltétlenül egy következő párkapcsolatban.

Általánosságok szintjén ilyesmire lehet gondolni például:

- 0. Lépés számomra az (legminimálisabb alap tényleg!) rendezett külső, higiéné, megjelenés, rendezett anyagi-jövedelmi-társadalmi szint (lakhatás, munka, megélhetési kérdések OK), rendezett családjogi státusz (magyarul nem valami tingli-tangli házasság mellett szédítő, háremet tartó, kihasználó stb.), átlagosan jó, koromnak megfelelő egészségügyi és mentális állapot, rendezett, józan, szenvedélybetegségek-függőségek nélküli tartalmas élet(ezek szerintem nem szorulnak magyarázatra tényleg, de van, akinek a hiányzó szemfog is OK, mert neki sincs :) megtalálják egymást s hasonló emberek azért…)

…na és ez után:

- én pl szeretek gondoskodni a szeretteimről, örömet okoz sütni-főzni- vendégeket várni, otthont dekorálni

- szeretem a művészettörténetet, szívesen szervezek, ajándékozok ilyesmi programokat, koncertre, kiállításra jegyet

- szívesen mozdulok ki olykor, nem sajnálom erre az anyagiakat és az időt sem, szívesen szervezem-tervezem

- folyamatosan tanulok, olvasok, fejlődök- nyilván elsősorban önmagamért, de meg lehet velem jelenni, tudok kedvesen és értelmesen kommunikálni, érdekes beszélgetéseket kezdeményezni vagy abba bekapcsolódni

- van egy számomra értékes és megfelelő életvezetési és pénzügyi kultúrám, teszek is azért, hogy működjön az életem, háztartásom stb- így lehet rám számítani, velem tervezni akár biztonság, anyagiak tekintetében is

- vannak érzéseim és úgy gondolom, képes vagyok kifejezni is azokat- van vitakultúrám is és konfliktuskezelési technikáim is, amikkel ugyancsak hozzá tudok tenni ahhoz, hogy bajban, nehéz helyzetben kilábaljunk valahogy közösen

- vannak vágyai , álmaim, céljaim, amikről szenvedéllyel tudok beszélni is és elkötelezetten, hosszabb távon is tudok értük tenni

- nemcsak a mának élek, hanem anyagilag, érzelmileg, egészségileg és szellemileg is igenis minden héten vagy napon van bennem akarat és tetterő tenni ezekért és nagylelkűség, hűség megosztani s dolgaimat a szeretteimmel

- elegáns és nagyvonalú ember vagyok, de nem könnyen becsapható és naív. Van bennem jó szív, empátia, így tudok megértő lenni a saját és a mások gyengeségeivel szemben is. Igyekszem fejlődni a megbocsátásban, jobb kommunikációban, van eszköztáram nem agresszívan vagy ráhagyó módon kezelni az élet nehézségeit

- van egy adag cinikusabb humorom, aki egy húron pendül velem, az tud velem nevetni a saját nyomorunkon is néha

- vannak jelenleg is értékes emberi kapcsolataim, ez is egyfajta jelzés lehet, hogy alkalmas lehetek másokhoz jól kapcsolódni ls őszintén hiszem azt, hogy hozzá tudok tenni azok életéhez, akikkel érzelmi kapcsolatban állok

"Férfiak inkább az anyai törődésre pl. vacsora, meleg étel várja otthon, ha beteg ápolja stb."

De az anya-gyerek kapcsolat nem párkapcsolat. Nő vagyok, rólam is gondoskodott az anyukám. Nem várhatom el, hogy enni adjanak vagy ápoljanak, mert sokan (hetero) párkapcsolati sémákat húznak az anya-fiú kapcsolatra?

Az miért lenne ridegtartás, hogy én is szeretném, hogy gondoskodjon rólam a párom, ha beteg vagyok? A szülő-gyerek egy alárendelt viszony, a párkapcsolatban viszont egyenlő felek vagyunk.

Pont azt mondod, hogy neki jár a babusgatás, mert pasi és volt anyja (?), de az senkit nem zavar, ha nekem is volt anyám nőként, én b@sszam meg magam.

Nem pont ez a ridegtartás? Hogy nőként oldjam meg magamnak?

Szerintem neked érzelmi gondjaid vannak a gyerekkorodból. Mondjuk a gyk női részlege 90%-ban érzelmileg, mentálisan blokkolt, kizárólag csak a rosszat feltételezi mindig. Gondolom alkesz, semmirekellő szülők gyermekei, aztán a történelem ismételte önmagát a párkapcsolataikban is. Esetleg kötődési problémák.

Kedvesem, én nem vagyok önző, én adok is szeretetet, ki mondta hogy mellettem b*szódjon meg a feleségem? Vagy hogy én csak elvárok valamit, és semmit sem adok? Én alapból minden esetben 2X annyit szoktam adni mint amennyit kapni szoktam, és ez érvényes a kívülállók felé is. Nekem ilyen volt a családi mintám, tudom, fehér holló, de az én valóságom olyan, hogy a férfi maximálisan a nő mellett áll mindenben. Képzeld, tizenéves korom óta ilyen volt az összes párkapcsolatom, sőt, általában mindig én voltam az aki többet adott férfi létére. Viszont sosem kértem számon ezért senkit.