Ha nagyon szerelmes voltál hogyan fogadtad el hogy szakított veled a párod? Hogyan léptél túl?

Nehezen.

Fájt de piszkosul.

Ami segìtett valamennyire hogy valakit kerestem abban az időszakban aki pótolta. Nyilvàn a szerelmet nem,de mást igen. Nem csak szexről van itt szò hanem inkább hogy nem voltam egyedül. Legroszabb ha egyedül maradsz s elzárkózol a külvilágtól mert akkor többet gondolsz rá. Elkell foglalni magad mindig kell valamit csinálni. Ez segített túlmenni a kezdeti legnehezebb heteken utána pedig az idő megoldja. A lényeg hogy nem szabad magad hibáztatni és a milett volna ha szarságokra gondolni. Nem rágódhat az ember a megváltoztathatatlanon.

Engem a napokban dobott ki a menyasszonyom. Két hete már gyötört, szünetet kért,aztán nem keresett már,felmentem hozzá,hogy beszéljünk és undorral nézett rám, elzavart.Azt mondta,hogy rájött jó neki egyedül,élvezni akarja az életet.Egy hét múlva lenne az évfordulònk...

Velem lakott,én szereztem neki munkát is,és most 3 hete jàr egy tanfolyamra,ami kell a munkához ugye,azóta bolondult meg.Kiderült,hogy az egyik tanfolyamtársa (aki 40 éves,a lány 21) folyton kísérgeti. Szerintem vele csalt meg...és mikor zokogtam,még vigyorgott is.Nem keres,nem akar velem beszélni,ő lezárta így...azt mondta megunt.Egy hónapja még új ágyat akart venni itthonra...

3-as 21 éves éretlen kislány volt a menyasszonyod! Nem tudom te hány éves vagy, de hogy ő még nem állt készen egy háasságra és elkötelezettségre az is biztos! Ebben a korban tisztelet a kivételnek, de a legtöbb ember ahány embert lát annyit szeret!

Szerintem jobb, hogy most derült ki, mimtha már össze is házasodtatok volna! Ha ez megnyugtat nem valószínű, hogy ezzel a fazonnal életre szóló kapcsolata lesz. Lement egy nyűg a nyakadról!

Nagyon nehezen, még sok sok hónap eltelt vagy akár év is amíg túltettem magam rajtuk.

Aztán már így a B oldalt forgatva látom, hogy de jó, hogy nem ők lettek a társaim az élethez.

Alkoholizmus, válások gyerekkel, teljes szétcsúszás - ez jutott volna belőlük, hálás vagy érte, hogy nem kellettem.

Fiatalabb korban nagyon nehezen, talán azt mondanám bántotta az egómat is hogy engem elhagytam és én maradtam alul, ezért is tört össze igazán!

34 éves fejjel már ha odáig jutok valakivel, hogy szakítás legyen belőle azelőtt elengedem mielőtt megtörténne, ugyanis az előjelekből, hogy megváltozik a viselkedése és hozzáállása felém észreveszem a dolgokat. Legutóbb így volt, nem törtem össze, csak elengedtem. Neki persze b*sztatta a csőrét, hogy én csak simán továbbléptem rajta, és újra megkersett, de ugye itt újra kijön az egó dolog, hogy mia az hogy ő csak így túl van rajtam? Az ilyenen is átlátok már, ha valaki szeret, esze ágában sincs téged eldobni, mert tudatában van vele mit veszít!