Egy autista el tud végezni egy orvosi egyetemet, ha van megfelelő szülői háttere?

#9 A legtöbb magasan funkcionálóra jellemző, hogy meg tudják tanulni a kommunikációs normákat és szabályokat. Annyi, hogy nekik nem ösztönösen jön, hanem környezettől eltanult dolog.

Hidd el, rengeteg autista személy van, akinél fel se merülne benned egy 60 perces beszélgetés alatt, hogy a spektrumon van.

14, miért milyen egy autista?

Halljuk csak a közhelyeket!

Itt szerintem sokan elfelejtik, hogy az, hogy sok autista nehezen kommunikál vagy kapcsolódik emberekhez, nem azt jelenti, hogy nem szereti őket. Éreznek empátiát, csupán sok esetben máshogy, esetleg nehezebben fejezik ki.

Egy, a páciensekkel közvetlen kontaktáló orvosnál pedig pont jó, ha tárgyilagos és egyenes tud lenni. De ahogy írták, az orvosi hivatásnak rengeteg olyan ága van, ahol nem kell sokat közvetlen kommunikálni a pácienssel. Furán is nézne ki, ha egy patológus leállna csevegni a boncolandó delikvenssel.

Autista létemre orvos vagyok. Lehetséges befejezni, de úgy érzem, hogy a kérdező akadályt allít maga elé egy diagnózis miatt. Attól még, hogy egy orvos megállapítja, hogy "autista" vagyok még nem leszek rosszabb ember egy másiknál. Véleményem szerint először a kérdezőnek a szemléletén kell változtatnia. Ne tekintsen úgy magára, mint egy "selejtes" ember akinek a képességei korlátozva vannak, sok minden pusztán az akaraterőn múlik. 16 évesen mutatták ki nálam az autizmust. Mikor a pszichológusnak elmondtam, hogy orvos akarok lenni finoman szólva megmondta, hogy olyan durva eset vagyok, hogy az álmaimban sem lehetek orvos. Hallgathattam volna rá elhitethette volna velem, hogy egy emberi roncs vagyok, de úgy döntöttem csak azért is megmutatom neki, hogy meg tudom csinálni. Ha hallgattam volna rá ma nem lennék patológus.

Az egyetem alatt tény, hogy a kommunikációs képességeimmel gondok voltak. Sokat tanulmányoztam a csoporttársaim viselkedését, volt hogy füzetbe lejegyeztem, hogy mikor hogy reagálnak mikor milyen kézmozdulatokat használnak. Nagyjából 3. Évre olyan szintre húztam fel magam, hogy több órás beszélgetések alatt sem tűnt fel senkinek sem, hogy bármi probléma lenne velem.

Végezetül nem szerettem volna megbántani a kérdezőt az írásommal,ha sikerült akkor elnézést szeretnék kérni. Csupán nem szeretném, hogy ledegradálja magát egy diagnózis miatt. Ha orvos szeretne lenni kövesse az álmait ne foglalkozzon más véleményével.