Az elemi részecskék vagy még kisebbek, pl. kvarkok, milyen belső tulajdonsága alapján lesz a részecskéknek töltése?

Erre jelenleg az a legpontosabb valasz, hogy: fingunk sincs. :D

De tenyleg. Jelenleg tudomasul vesszuk, hogy letezik olyan hogy toltes, tudjuk hogy egysegnyi es van belole poz es neg, tudunk frankon szamolni vele, de igazabol senkinek halvagylila dunsztolt goze sincs arrol, hogy mitol van a toltes, miert akkora amekkora.

Az "elemi részecske" pont attól lenne elemi, hogy nem bontható tovább, nincs belseje csak olyan amilyen és kész.

Ez olyan, mint hogy at 1-es szám páratlan.

Mitől van töltése egy megdörzsölt műanyag rúdnak? Logikailag három eset lehetséges, illetve ezek valamilyen kombinációja:

1. Önmagában áll a töltés tulajdonsága.

2. A tulajdonsága az őt felépítő elemekből származik.

3. A tulajdonsága az őt felépítő elemek struktúrájából, rendjéből, az elemek viszonyából származik.

Ma tudjuk – úgy tudjuk –, hogy a megdörzsölt műanyag rúdnak az elektromos töltése az őt alkotó atomok elektromos töltéséből származik. Az atomok elektromos töltése meg a bennük található szubatomi részecskék elektromos töltéseinek összegéből fakad, ha több elektron van az a rúdban, mint ahány proton, akkor a rúd negatív töltésű lesz, ha kevesebb elektron van, mint proton, akkor az egy pozitív töltésű.

Ahogy az anyagot vizsgáltuk, arra a következtetésre jutottunk – amit már a görögök is feltételeztek, csak ott még spekulatív jelleggel –, hogy az anyagot elemi építőkövek alkotják. Ezek voltak az atomok. Aztán az atomról is kiderült, hogy összetett, elektronokból, és az atommagból áll. Az atommagról is kiderült, hogy összetett, és protonokból és neutronokból áll. A protonról és a neutronról is kiderült, hogy összetett részecskék, kvarkokból állnak, és a közöttük lévő erős kölcsönhatást közvetítő részecskéjéből a gluonból.

A további vizsgálódásunk alapján ezek – az elektron, a kvarkok és a gluon – valóban elemi részecskék, tovább már nem bonthatók. Egyrészt mert nem tudtuk őket tovább bontani, azt tapasztaltuk, hogy az erre való kísérletek során nem „kisebb”, „elemibb” részecskék keletkeztek, pusztán csak a már ismert részecskék álltak össze új struktúrában. Másrészt matematikai alapja is van annak, hogy ezek valóban elemi részecskék, vagy legalábbis az általunk tapasztalható vagy előállítható körülmények között elemi részecskeként viselkednek.

És akkor megint jön a fenti logikai lehetőség. Mivel ezek elemi részecskeként viselkednek, a töltés, mint tulajdonság nem fakadhat az őket felépítő elemekből, sem azok struktúrájából, így logikailag kizárólag önmagukból származik a tulajdonságuk. De ha esetleg idővel kiderülne, hogy mondjuk a kvarkok vagy az elektron mégis összetett részecske, akkor nyilván a kérdéskör tovább vihető az őket alkotó elemekre. Ha vannak az anyagnak elemei, tovább nem bontható összetevő, akkor azoknak a tulajdonsága önmagukból fakad.

~ ~ ~

> pl. kvarkok, milyen belső tulajdonsága alapján lesz a részecskéknek töltése?

Így hát jobb híján erre a a kérdésre az a válasz, hogy a kvarkoknak a töltés nevű tulajdonságuk miatt lesz töltésük.

> De mik azok a dolgok, amik kiváltják a vonzast vagy a taszitast?

A töltés. Pontosabban a kvarkok esetén nem a töltésből fakadó elektromágneses vonzás és taszítás játszik szerepet, annál jóval-jóval erősebb az erős kölcsönhatás.

> akkor az egyik kvarkban nyilván van valami, ami a másikban nincs

Nem, ez nem valamilyen összetevőből, alkotóelemből, vagy annak hiányából származik, egyszerűen az egyik kvarknak ennyi, a másiknak annyi a töltése. Az „u” kvarknak 2/3, a „d” kvarknak -1/3. Nincs egyikben sem semmi, egyszerűen csak az adott kvark ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik. Sőt ha megfordítjuk a dolgot, lehet úgy is értelmezni, hogy a tér adott pontján egy „valami” van, ami olyan tulajdonságokkal bír, hogy a töltése 2/3, a spinje 1/2, a tömege 2,3 MeV/c², és a tulajdonságok ezen kombinációját neveztük el úgy, hogy „down kvark”.